Mesterakadémia Alföldi Róberttel

Nórival beszélgettünk egyik este, hogy milyen szívesen megtanulna fotózni, és mivel látta a Mesterakadémián Nánási Pál videóit, szívesen előfizetne rájuk. Kapva kaptam az alkalmon, mert a Forbes előfizetéssel együtt szinte ingyen adják, és korábban már nekem is megakadt a szemem néhány izgalmasnak tűnő előadáson, elsősorban Alföldi Róbert önmegvalósító kurzusán. Néhány napja ennek megfelelően járatjuk a magazint, illetve az akadémián is próbálunk minél több friss tudást átvenni a nálunk tapasztaltabb szakértőktől.

Alföldi Róbert sorozata néhány órás, így én két ülésből végig is néztem a videóit. Rövid értékelésem: non plus ultra, számomra rengeteget adott. Egy olyan színész-rendezőről beszélünk, aki vidékről, szegénységből jött, majd rengeteg munkával és – saját állítása szerint – szerencsével ért el oda, ahol most van. Temérdek hasznos és releváns megállapítást ki tudnék emelni a megszólalás módja, az öltözködés, az előadásmód váltasztása, a felkészültség vagy akár a karrierépítés kapcsán, hiszen Alföldi rendkívül konzekvensen és őszintén beszél ezekről, majd érvényes állításokat tesz, de nem hozok példákat. Már önmagában emiatt a hangulat miatt megéri egyébként az egész Mesterakadémiára előfizetni, de amitől jó értelemben megborzongtam, az a következő.

Alföldi a Rómeó és Júliára kasztingol tizenéves szereplőket, és betekintést enged a kiválasztási és instruálási folyamatba. Ezen a ponton tátott szájjal bámultam azt, hogy miként bánik az emberekkel, hogyan hoz elő belőlük egyre jobb színészeket, pedig ők gyakorlatilag még csak képzetlen gyerekek. Igen, biztos lesz olyan, aki azt mondja majd, hogy a trágárság nem való ide, vagy hogy Alföldi csak egy állat, de én nem ezt láttam, hanem egy szakmája legmélyebb bugyrait is ismerő, elhivatott, legmagasabb minőségre törekvő szakembert, aki a hozzá tartozó csapatból megpróbálja kihozni a maximumot. Csodálatos volt belenézni ebbe a munkafolyamatba főleg úgy, hogy a színházi létnek ezen része tőlem igencsak távol áll, no nem azért, mert ne érdekelne, csak másfelé vitt az utam. Az már csak tovább növelte a videók színvonalát és hitelességét, hogy Alföldi saját színpadi teljesítményét is önkritikusan véleményezte, egy konkrét darabból (Molnár Ferenc: Egy, kettő, három) kiemelt részleteket elemzett, és rendezőként önnön színészi játékában is megtalálta a fejlődési lehetőségeket, majd ezeket bátran felvállalta.

Elejétől a végéig nagyon ajánlom.