Talicska

A buddhizmus hozzáállása annak ellenére közel áll hozzám, hogy alapvetően keresztény neveltetést kaptam, a keresztény erkölcs szerint igyekszem élni, de még ha valaki nem is hívő, annak is el kell ismernie, hogy Európa a keresztény kultúrára épül, a gyökerei ebbe kapaszkodnak. Az öröm könyvét olvasom mostanában reggelente, amelyben a dél-afrikai anglikán lelkész-aktivista, Desmond Tutu és a dalai láma, Tendzin Gyaco beszélget békéről, vallásról, szeretetről rengeteg humorral és egymás heccelésével tarkítva. Ők ketten régóta barátok (voltak), ennek ellenére – két fontos vallási vezetőnek mindig tele a naptára – hosszú hónapok egyeztetése előzte meg a találkozót, majd ennek esszenciáját Douglas Abrams vetett papírra utólag – de a könyvről legyen is elég ennyi általánosságban, nézzünk belőle egy idézetet:

A dukkha, vagyis a szenvedés ellentéte a szukha, ami boldogságot, békét, kényelmet jelent. A két szó állítólag az ősi árjáktól származik, akik elvitték a szanszkrit nyelvet Indiába. Nomád nép voltak, akik lovas vagy ökrös szekerekkel közlekedtek, és a két szó erdetileg arra vonatkozott, hogy jó vagy rossz a taliga tengelye. Sima az utazás (szukha) vagy zötyögős (dukkha). […] Az élet egy kocsiút, és senki nem kerülheti ki az összes kátyút vagy huppanót, de ez nagyrészt a hozzáállásunkon múlik.

Mennyire remek a fenti gondolat ezzel a kettő, már formailag is nagyon hasonló szóval! Az élet folyóként halad, és sokszor attól függ, hogyan érezzük magunkat, hogy milyen hozzáállással alakítjuk, veszünk részt benne. A jó hír, hogy ez remekül tanulható, de nem egyik napról a másikra. A dalai láma többször elmondja, hogy az elmét pont ugyanúgy kell pallérozni, mint a testet - megfelelő edzésmunkával.

Mennyire jó a felfüggesztése a szekerednek, aktív a lengéscsillapítód? Elviseli a közepes bökkenőket is, vagy beleragad az első három centis sárfoltba?