1984 színházban

Orwell 1984-e meghatározó könyvélményeim egyike volt nagyjából tizenhat évesen, és egészen mostanáig vártam, hogy színpadi adaptációban is lássam, igaz, csak online formában. Horgas Ádám rendező a mai magyarországi politikai élettel rendkívül áthallásosan alkotta meg a Szegedi Nemzeti Színház égisze alatt a darabot, ami kellő aktualitást kölcsönöz neki idehaza is.

1984, Szegedi Nemzeti Színház

A díszlet, főleg a szemes jelkép erősen a náci Németországra hajaz, így egy alap feszültség már önmagában ezzel is adott, de a gondolatrendőrség belülről megvilágított maszkjai is remekül eltaláltak, és tovább erősítik a hatást. A színészi gárda kiváló, és nem is vártam mást Alföldi Róberttől (aki azért jobban rendez, mint ahogy itt O’Brien-t alakítja), valamint Ágoston Katalintól, aki Bereczki Zoltánnal életem talán legjobb színházi élményével ajándékozott meg pár éve (Lepkegyűjtő). És mégsem ők, hanem a főszereplő, Rétfalvi Tamás viszi a hátán a darabot, akit ugyan szégyenszemre a Munkaügyek Botijaként ismertem korábban, de itt bebizonyította, hogy nagybetűs színművész. Olyan átalakulásokon megy keresztül, hogy valami félelmetes, volt egy pont az előadásban, ahol elbizonytalanodtam, vajon biztosan ugyanaz a színész van-e a színpadon, mint korábban.

Elképesztően erős könyv, rendkívül színvonalas adaptáció válogatott, minőségi színészekkel – ez az 1984, nagyon ajánlom a mélyen tisztelt egybegyűlteknek. Orwell egyébként ezt mondta a halálos ágyán a könyvről:

„Azt hiszem, tekintve, hogy a könyv végül is paródia, valami hasonló dolog tényleg megtörténhet. Jelenleg ebbe az irányba tart a világ. Világunkban nem lesz más érzelem, csak félelem, harag, diadalmaskodás és megalázkodás. A nemi ösztönöket eltörlik. Az orgazmust betiltjuk. Hűség nem lesz, csak párthűség, de mindig ott lesz a győzelemittasság. Minden pillanatban ott lesz a győzelem mámora, annak az érzése, hogy eltiporjuk az ellenfelet, aki gyámoltalan. Ha el szeretnék képzelni a jövőt, képzeljenek el egy csizmát, miközben örökké egy ember fejét tapossa. Ebből a veszélyes rémálomból egyszerű tanulság vonható le. Ne hagyják megtörténni. Önöktől függ.”

Montesquieu most nem lenne boldog.