A vihar megérkezett

Van az a fajta egyhetes szabadság, amelynek az elején tervezetten elvégzitek a házzal kapcsolatos, sok hónapja várakozó tevékenységeket otthon, felrakjátok a képet, polcot, tartót, takarítotok, vendégeket vártok, mert majd úgyis az utolsó három napon kipihenitek az addigi aktivitást. Mi is ilyennel számoltunk, csak aztán a szombat hajnali vihar jéggel és 90 mm vízzel érkezett, valamint két centiméter vastagon álló sarat is hozott magával az utcáról, és ha ez nem lenne elég, szétbarmolta teljes mulcsréteget a növények alatt. Csak reméljük, hogy sikerült túlélniük a megtépázott virágoknak.

Még nem vagyunk kész a rendrakással, de már egész kert formája van ismét az udvarnak. Felkészültünk a ma éjszakára is, homokzsákokat raktunk a kapuhoz, mert még egyszer nem lenne kedvünk egész nap sarat lapátolni, mulcsot söprögetni, ill. magasnyomású mosóval terelgetni a maradékot. Körbenézve az országban úgy látom, hogy járhattunk volna sokkal rosszabbul is. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy bizonyos szempontból egyszerűbb volt a dunaparti társasház ötödik emeletén éldegélni Pesten, de ha tehetném, akkor sem cserélném vissza.