Hátrahagyottak

Ez az egyik legszomorúbb videó, amit mostanában láttam. Értelmes, érzékeny, tanult, intelligens emberek, akikről süt a korábban elkerülhetőnek gondolt fásultság, de ezt mindenfajta arrogancia nélkül, csendes beletörődéssel viselik. Székely László és Gönczi Andrea sem ismeretlen a magyar kulturális élet számára, előbbi elsősorban költő, előadó, utóbbi tanár, történész.

“Innen a legszebb a kilátás, és én itt szeretnék majd nyugodni ez alatt a fa alatt.” – mondja elcsukló hangon Andrea.

Innen eljutni oda 50-60 év körül, hogy akkor mégsem maradnánk – ez nem lehet emberséges, nem lehet egy vágyott európai közeg és jövőkép.