Manifest

A négy évad színészileg egy közepesnél gyengébb színművészeti vizsgamunka szintjén mozgott eleinte, de minél többet szerepelt (dolgozott) egy színész a jelenetekben, minél többet játszott, annál szebben és nyilvánvalóbban fejlődött. A sorozat ilyen módon folyamatosan bontakozott ki nem csak cselekményileg, hanem színészileg is, ami kifejezetten jó ívet adott az egésznek.

A végéhez közeledve azon kaptam magam, hogy félek egy blőd, értelmetlen befejezéstől, de aggodalmam alaptalannak bizonyult: a Manifest egy remek alkotás, és bár látszott, hogy a készítők meg akarták lovagolni a lassan két évtizedes Lost-hype maradványait, ezt egy ottani katasztrofális hibát elkerülve tették: nem egyik részről a másikra írták a forgatókönyvet, hanem az átgondolt zárás már az elején a fejükben volt, így túlságosan nem tudtak elrugaszkodni a köztes elemeknél sem.

Tényleg meglepő mértékben tetszett.